Vajda
János
Az üstökös
Az égen fényes üstökös;uszálya
Az ég felétõl le a földre ér.
Mondják,ez ama "nagy",melynek pályája
Egyenesen;vissza hát sohase tér.
Csillagvillágok fénylõ táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud,nem akar,hát
Örökké társtalan,boldogtalan!
Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringõ csillagot ;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász ,én néked hodolok.
Szomoru csillag,életátkom képe,
Sugár ecset,mely festi végzete,
Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen ,idegen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése