Nézz az égre,
Néha ,nem látsz semmit.
Olykor, csak az eső kopogását hallod .
A lelked sodorja közben a végtelen.
A szél simítana tested,
De csak egy könnycseppet sodor tova.
Az életed, mint meg annyi homokszem,
Sodor előre szüntelen.
Van , hogy nem tudod merre indulj,
Csak hagyod, hogy az ár sodorjon.
Topogsz egy helyben,
miközben tova visz magával a tömeg.
S, minden napot újabb követ.....
Keresed magad a végtelenbe,
Választ keresel mindenben........
A hegyekben, folyókban tengerekben.
Szilárdan állod az élet hullámzását,
Miközben szíved megremeg.
Lábad olykor megrogyik,
De nyílik még virág,
A rétek felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése